Oldalak

2010. december 15., szerda

Sztanyiszlav versei: Acélozott forradalmunk

Acélozott forradalmunk

Ódon fák lombjainak susogása,
A hűvös mátrai szél hozza a hangot
Kormos gyárkémények hada

Vigyázzállásban őrzik a parazsat,

Melyet fog még felkapni a szellő
Vörösen izzó, tisztító láng lesz abból!
A lángból vas, a vasból acél,

Az acél mely egyszerűen nemes

És nemesen egyszerű, de mily erős!
Acélból van a lelkünk is,
Az a sokat szenvedett hajléktalan
Acél ám a szívünk, szilárd,

Legyőzhetetlen, rettenthetetlen
Vörösen izzó acél!
Emeld hát lelkednek, szívednek
Tiszta véreddel szentelt zászlaját,
Kiáltsd úgy, hogy egy világ hallja,

Proletárok, előre a szabadságért!

Sztanyiszlav versei: A mi tavaszunk

A mi tavaszunk

Lomha tél suhan el a házak között cikázva
Öregszik az utca
Kétségbeesetten számlálja az éveket
Évszakjelentés: Egerben megint itt a tavasz
De nem csak a fák virágjai mozdulnak
Nem csak a madaraktól zúg a város

Tavaszi frissességgel ébred egy új erő is
Meghökkennek az ódon falak
Ha egyszerre reng a föld

A népakarat erejétől
Munkát, kenyeret!
Boruljon most az utca virágba
A mi virágunk vörös és trikolór
Ez lesz a mi tavaszunk

Sztanyiszlav versei: A XXI. század kommunistája

A XXI. század kommunistája
Napjaink kommunistája
Plakátozik,
Szórólapozik,
Harcol az emberekért,
Harcol az emberek béreiért,
Harcol az emberek életkörülményeiért,
Harcol az emberek otthonáért,
Harcol az emberek munkahelyeiért,
Harcol az emberek hazájáért,
Próbál megélni,
S teljesíti történelmi küldetését:
Felszabadítani a világot!

Sztanyiszlav versei: A valóság, az osztályharc és az eszmei haladás

A valóság, az osztályharc és az eszmei haladás

Az van, ami van
Illúzió kell a zsírosnak
De kapjon csak tüzet helyette!
Égjen, pusztuljon!
Emésszék a lángok,
A valóságnak verejtéktől bűzlő,
Vöröses igaz lángjai!
Nem cicoma kell,
Ilyen meg olyan áruház,
Parfümös kurvák, gyorséttermek
Igazságot és kenyeret a népnek!
A munkásnak gyárat,
A parasztnak földet,
A tőkésnek kötelet a nyakába!
Csodálkoztok, hájas disznók?
Csodálkoztok, hogy kimondjuk?
Nem félünk tőletek!
Mert velünk van az igazság,
Velünk a verejték, a könny,
És miénk a becsület!
Rombolunk és építünk:
Ez a mi küldetésünk
Győzelmünk gyümölcsének,
Egy új világnak motorja lesz
A haladás mindenekelőtt!

Sztanyiszlav versei: Biztatás a művész elvtársaknak

Biztatás a művész elvtársaknak

Lépdelj világ, mert a bokád mögé lövünk
Egy-kettő, előre!
Forradalmat a művészetbe!
Nem állunk meg, tovább!
Kezünkben az ostor
Mert a csordának ostor kell
Főleg ha ily elfajult,
Szánalmas csürhét hajtunk
Vakok, bolondok
Megoldás?
Haladást a szemléletbe!
Hova lyukadna ki a világ,
Ha régi szenny, mocsok rágná
A mi ifjú agyunkat is?
Ne állj meg hát, elvtárs!
Hidd el, hogy nincs lehetetlen
S akkor az egész világ
A lábaidat csókolja majd!