Klubrádió, Beszéljük meg! Bolgár György műsora, 2012.
február 21., kedd, 16:55–17:05
***
Barabás György: Halló, jó napot kívánok, Bolgár úr, Barabás
György vagyok.
Bolgár György: Jó napot kívánok.
Barabás György: Örülök, hogy ma már végre sikerült adásba
kerülnöm, mert tegnap sajnos nem jött be. Én a Thürmer-féle Munkáspárthoz
szeretnék hozzászólni.
Bolgár György: Igen.
Barabás György: Azt kérdezném öntől, hogy nem érzi úgy, hogy
kicsikét túlzás, amit ön a Munkáspárttal kapcsolatosan állít?
Bolgár György: Mit állítok?
Barabás György: Hát azt, hogy szélsőséges, meg azt, hogy
nincsen támogatottsága…
Bolgár György: Hát nézze, a támogatottságot könnyen lehet
igazolni: nincs. Praktikusan nincs. Hogy szélsőséges, azon nyilván lehet
vitatkozni. Szerintem aki azt mondja, hogy ezt a mostani rendszert meg akarja –
nem változtatni, hanem lényegében ki akarja cserélni egy állami típusú
szocializmusra – az legalábbis…
Barabás György: Nézze, a Munkáspárt húsz éve ugyanazt
mondja. El kell olvasni a programját. Teljesen demokratikus. A társadalom
többségének az érdekeiért kíván fellépni.
Bolgár György: Jó. Ez eddig nem demokratikus. Mindenki azt
mondja, hogy a társadalom többségének érdekeit akarom képviselni. A kérdés az,
hogy hogyan? Milyen rendszerben? Milyen rendszerben?
Barabás György: Jó. Jelenleg teljesen demokratikus
körülmények között, parlamenti választás útján.
Bolgár György: Na de az rendben van – jelenleg a Jobbik is
így csinálja.
Barabás György: Igen, de egyébként önöknek is ebben nagy
felelőssége van, tehát a médiának. Ezt úgy értem, hogy nem jut megfelelő
szereplési lehetőséghez. Na most, hogyha nem jut megfelelő szereplési
lehetőséghez, nem tudja elmondani a véleményét, programját. Így az emberek nem
ismerik meg.
Bolgár György: De ezek szerint ön jól ismeri, talán ennek a
pártnak tagja is, mintha azt venném ki, nem?
Barabás György: Nem. Nem vagyok tagja, szimpatizánsa vagyok,
illetve voltam tagja.
Bolgár György: Na jó. Akkor elmondhatja nekünk, hogy mi az,
amit ez a párt képvisel, mitől demokratikus ez, és miért kellene, hogy minél
többször megszólaljanak. Én hallgatom.
Barabás György: Hát nézze. A kapitalizmus ellen való
fellépés, az önmagában nem bűn.
Bolgár György: Nem. Ez önmagában nem bűn. Csak a dolgok
összefüggnek.
Barabás György: És én azt gondolom, hogy ha már szélsőjobb
vagy szélsőbal között kell választani – egyébként nem szélsőbalos –, de ha már a
kettő közül, akkor már inkább a szélsőbal. Egyébként figyelmébe ajánlom a
Szabadság újságot is.
Bolgár György: Igen, de szeretnék nem választani. Igen. Szeretnék
nem választani, de azért annyiban hajlamos vagyok ennyiben legalább elvileg
igazat adni, hogy amikor szélsőjobbról rasszista, származási, születési alapról
osztályoznak ki embereket, az kicsikét rosszabbul és kíméletlenebbül hangzik,
mint hogyha valaki azt mondja, hogy én a kapitalista rendszert akarom
kicserélni egy másikra, mert a magántulajdonban nem hiszek.
Barabás György: Azonkívül mostanság szokás a kommunizmust
összemosni a fasizmussal.
Bolgár György: Már micsodát, a kommunizmust? Azt szokás,
igen.
Barabás György: A kommunizmust és a fasizmust szokás
összemosni. Holott deklaráltan kommunizmus egyetlen országban sem volt. Kubában
sincs. Jelenleg ennek építése folyik, ezen az úton haladnak.
Bolgár György: Ez igaz. De ez a kommunista cél mégiscsak
benne van, és ráadásul ezt a kommunista célt úgy akarják elérni, hogy a
demokráciát kizárják. Egy párt uralma, és ők mondják meg, hogy mit szabad és
mit nem, hogy kell elérni ezt a kommunista utat. Ebből következően diktatúra
van Kubában is, és az volt a ’17-es forradalom után a Szovjetunióban is, és
később számos szocialista országban is. Ez a probléma, ezen az alapon lehet
összemosni a fasizmussal és nácizmussal. Sok szempontból persze alaptalanul,
mert a kettő nem ugyanaz. Attól…
Barabás György: A másik, hogy nemzetközileg el van ítélve a
fasizmus, ugye. Tehát a fasizmus nemzetközileg elítélt…
Bolgár György: Igen. Hát azért elítélik a kommunista
diktatúrákat is, nem is alaptalanul, hiszen ezek egyike-másika nagyon súlyosan,
hatalmas tömegeket gyilkolt meg. Tehát egy gyilkos diktatúra volt, voltak
egészen kirívó…
Barabás György: Hát, azért a Kádár-rendszert nem venném
annak, jó?…
Bolgár György: A Kádár-rendszerben is ’56 után sajnos voltak
törvénytelen…
Barabás György: Hát megtorlások voltak, de azért vegyük már
figyelembe azt is, hogy az elmúlt húsz évben hányan fagytak meg az utcán…hányan
haltak éhen… gyakorlatilag a mai politikai rendszernek az urai… azok is
tömeggyilkosságot követtek el. Ilyen értelemben.
Bolgár György: De hát ilyen értelemben…
Barabás György: Ha ezt nézem… csak ez enyhébb formája,
úgymond.
Bolgár György: Igen. Mondjuk ez gondatlanságból elkövetett
dolog. Ez az egyik, a másik… de az, hogy a diktatúrákban hány vétlen és nem
számontartott egyéb áldozat volt, nem csak az, akiket a bíróság végeztetett ki…
azt pedig nem tartották számon. Hogyha akkoriban is megfagytak emberek –
márpedig nyilvánvalóan megfagytak –, arról nem írt az újság, nem beszélt a
rádió, mert akkor erről nem lehetett… Úgyhogy biztos voltak akkor is, és akkor
sem volt Magyarország egy olyan ország, ahol nem volt szegénység. Más kérdés,
hogy kisebbek voltak a különbségek.
Barabás György: Igen. Tehát az életszínvonalat meg lehet
nézni összehasonlításban az akkorival, a mostanival.
Bolgár György: Meg lehet nézni sok minden szempontból. Nem
könnyű egyébként az összehasonlítás. Az biztos, hogy a társadalmi különbségek
nagyon erőteljesen megnőttek. És erre lehet mondani… még hajlamos vagyok igazat
is adni önnek: ez nem igazságos. Jobb volna egy igazságosabb, nagyobb
egyenlőségen alapuló kapitalizmus. Csak az a baj, hogy a magántulajdonra épülő
kapitalista rendszerben – ebbe bele van építve az, hogy nagyok a különbségek.
Mert ha valakinek van képessége, tudása, szerencséje, tehetsége, szorgalma,
akkor lehet, hogy irdatlan pénzeket fog keresni, és nagyon nehéz olyan
rendszert teremteni, hogy ezt a sok pénzt elvegyék tőle, és odaadják annak, aki
esetleg nem szorgalmas, nem is tehetséges, nem is jól dolgozik, viszont nagyon
keveset keres. Ez se volna igazságos, de a különbségeket kéne valóban
csökkenteni.
Barabás György: Jó. Hát akkor ebben megegyezhetünk. És én
bízom a demokratikus választásokban.
Bolgár György: Hát abban én is. És abban is persze – és ez
már mondjuk egy jó pont volna akár a Kommunista Munkáspártnak is –, hogy ha
nyerne – ennek a valószínűsége jelenleg nulla – egy ilyen választáson, nem
jelentené a demokrácia, a többpártrendszer felszámolását. Nem akarná
egypártrendszer útján megváltoztatni az általa nem szeretett kapitalista
társadalom…
Barabás György: Ön ilyet olvasott?
Bolgár György: Nem, csak a történelemben láttam ilyet.
Barabás György: Ja, a történelemben. Mert nem mindegyik
követi ám azt, ami a Rákosi-rendszerben volt. Tehát nem tudnám azonosítani
avval, az akkor elkövetett hibákkal a mostani pártot.
Bolgár György: Nézze. Még a sokak által mostanában nagyon
dicsért kínai rendszer is, ahol a kommunista párt vezeti az országot, az sem
viseli el a többpártrendszert. A kapitalizmust már többé-kevésbé beengedte, de
az egypártrendszer nincs fellazítva. Nincsenek versengő pártok. Nincsenek
versengő nézetek. És ez biztos, hogy nem jó, nem igazságos, nem emberi – ez egy
elnyomó rendszer, tele nagyon sok rossz vonással. Annak ellenére, hogy Kína egy
sikeres országgá vált.
Barabás György: Úgyhogy én úgy gondolom azért, hogy a
Bakában ott van a helye a munkáspártoknak is. Ez az én véleményem…
Bolgár György: Hát ön úgy gondolja, de az MSZP meg nem így
gondolja a kezdeti bizonytalankodás után.
Barabás György: Jó, hát az MSZP… jó, hát egyébként... jó. Köszönöm
szépen akkor.
Bolgár György: Én is köszönöm. Viszonthallásra.
Barabás György: Viszonthallásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése