2012. február 12-én a Magyar Szocialista Munkáspárt koszorúzással
egybekötött megemlékezést tartott a rákospalotai temető szovjet hősi
emlékművénél. Megemlékező beszédet mondott Barabás György, a MIKSZ főtitkára. A
megemlékezést követően koszorút helyezett el az MSZMP, a Kádár János Baráti
Kör, a Magyar Kommunista Munkáspárt budapesti szervezete és a MIKSZ. Az
alábbiakban teljes terjedelemben közöljük a megemlékező beszédet.
***
Kedves elvtársak!
Azért jöttünk ma el ide, hogy megemlékezzünk Budapest
felszabadulásának 67. évfordulójáról. A harcokban szovjet katonák százezrei
ontották vérüket hazánk felszabadulásáért. Száznegyvenezer szovjet katona
nyugszik magyar földben.
A felszabadulással történelmünk új korszaka kezdődött. Új
hajnal hasadt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány és az Ideiglenes Nemzetgyűlés
megalakulásával létrejöttek az új, demokratikus magyar állam alapjai. A
nagytőkések, a tíz- és százholdas nagybirtokok urai, a magyar dzsentrik,
szolgabírák és csendőrök Magyarországa helyén új országot – a munkásság, a
parasztság, a dolgozó értelmiség országát – kezdte építeni a felszabadult magyar
nép.
Felszabadulásunk örömteli napjait a legsúlyosabb nemzeti tragédia
színei árnyékolták be. A német és a magyar uralkodó osztályok bűnös, népellenes
háborúja az országon mély sebeket ejtett. A német fasiszta csapatok és magyar
vazallusaik lerombolt gyárakat, felperzselt falvakat és városokat, letarolt
szántóföldeket, felrobbantott hidakat hagytak maguk mögött. Még súlyosabb volt
az emberveszteség. Több mint egymillió ember, katona és civil, munkaszolgálatos
halt meg a frontokon, a haláltáborokban, a bombázások során. Százezrek kényszerültek
az ország elhagyására, estek hadifogságba, vagy menekültek Nyugatra. A magyar kommunisták
a háború legtragikusabb, legkilátástalanabb napjaiban is hitet és erőt öntöttek
az erőtlenekbe és hitetlenkedőkbe. Bátran hirdették: „Lesz magyar újjászületés!”
1946-ban, a kommunista párt első legális kongresszusán kiadták
a történelmi jelentőségű jelszót: „Nem a tőkéseknek, hanem a népnek építjük az
országot!” Új történelmi perspektíva nyílt meg a magyar nép előtt, aki Ady
Endre szavaival végre elmondhatta:
„Ez az ország a mi országunk,
Itt most már a mi kezünk épít.
Tobzódtatok, tobzódtatok,
Éppen elég volt ezer évig.”
A felszabadulással elkezdődő új történelmi korszak új kihívásokat jelentett népünk számára. A szocializmus építésének elkezdéséhez új és nehéz feladatokat kellett megoldani. „De csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek.” A járatlan úton az új feladatok mellett meg kellett küzdeni a múlt terhes örökségével, a reakció ellenállásával, a sokévtizedes nacionalista, fasiszta lélekmérgezés hatásával, a régi szokások és beidegződések tehetetlenségi erejével, sokak bizalmatlanságával és kishitűségével.
Fejlődésünket politikai válságok is megtörték. A
megtorpanások, kitérők, válságok ellenére a felszabadulást követő évtizedek a
dolgozó osztályok számára a társadalmi felemelkedés évtizedei voltak. Megszűnt a
munkanélküliség, és érezhetően javultak a munka- és életkörülmények. A
nyomornegyedek helyén új lakótelepek épültek. A tanulás, a továbbtanulás, a
művelődés lehetősége szélesre tárult a dolgozók és gyermekeik előtt. Általánossá
vált a társadalombiztosítás, az ingyenes egészségügyi ellátás, az öregségi
nyugdíj, a csecsemőgondozás. Korszerűsödött és fejlődött az ipar és a
mezőgazdaság. Életünk nem volt ugyan felhőtlen, sok mindenben szenvedtünk
hiányt, újratermelődött a bürokrácia, a karrierizmus és sok más visszásság,
problémáinkra nem mindig találtuk meg a megfelelő megoldást, gyakran tévelyegtünk,
de a társadalmunk fejlődése előrehaladt. A dolgozók tömegei szociális
biztonságban éltek és gyarapodtak.
Ezt a folyamatot szakította meg a rendszerváltás, amely
kevesek számára gyors meggazdagodást, a többség számára pedig tömeges
munkanélküliséget, létbizonytalanságot, kizsákmányolást, növekvő szegénységet
hozott. Évtizedekkel esett vissza az ipari és mezőgazdasági termelés. Meredeken
csökkentek a reálbérek, a nyugdíjak reálértéke. Leépültek a szociális, egészségügyi
ellátások, a tanulási, művelődési lehetőségek. Rövid idő alatt négy évtized munkájának
eredményét lerombolták.
A felszabadulással elkezdődött új történelmi korszak emlékét
is ki akarják törölni a nép emlékezetéből. A felszabadulást megszállásnak
keresztelik át. Az új történelmi korszakot „történelmi kisiklásnak” tüntetik
fel. A szocializmust „a XX. század legnagyobb hazugságának”, a létező
szocializmust „államkapitalizmusnak” nevezik.